1944. november 30., csütörtök reggel. Budapesten, a nemzetközi gettó egyik házából rendőrök hajtják a lakókat kifelé. Spanyol menlevelük, amely eddig úgy-ahogy védelmet nyújtott, mától mit sem ér. Angel Sanz Briz, a spanyol követség ügyvivője reggel elhagyta az országot, a magyar belügyminiszter pedig válaszul parancsot adott a védett házak kiürítésére, a zsidók deportálására. A lakók életét egy különös ember, Giorgio Perlasca menti meg.

A 34 éves férfi papírjai szerint spanyol állampolgár, követségi alkalmazott, aki az elmúlt három hétben a spanyol menlevéllel rendelkező zsidók ügyeit intézte. Amikor aznap reggel elindult a követség Széchenyi-hegyi villájából, még úgy gondolta, hogy utoljára járja végig a védett spanyol házakat. Már a zsebében vannak a papírok, hamarosan indulhat Svájcba. Amikor azonban látja a zsidók elhurcolását, meghozza élete legnehezebb döntését: itt marad.

A következő három hónapban 5200 magyar zsidó életéről gondoskodik. Menleveleket és élelmet oszt, deportáltakat hoz vissza a marhavagonokból, a spanyol kormány nevében tárgyal Budapesten németekkel és nyilasokkal. A hősről, Raoul Wallenberg barátjáról azonban egy lényeges dolgot sem tárgyalópartnerei, sem védencei nem tudtak. Azt, hogy csaló. A spanyol ügyvivő a valóságban sem nem diplomata, sem nem spanyol. Élete, szerepvállalása a korszak egyik legfantasztikusabb története.