A film alkotói Japántól az Egyesült Államokig, Németországtól Svédországon át Kanadáig felkeresték a legrangosabb egyetemek (Stanford, University of British Columbia stb.) kutatóit – biológusokat, neurológusokat, környezetpszichológiai szakértőket –, akik szerint a „természeti tapasztalat” nem is sejtett biológiai és pszichés erőforrásokat tár fel, és a jólét kimeríthetetlen forrását jelenti. Harminc évvel az első tanulmány után, amely kimutatta, hogy a természet milyen fiziológiai hatással van a kórházi betegekre, ezek a tudósok úgy vélik, hogy mára elegendő bizonyíték igazolja azt, hogy a természeti - ide értve a városon belüli - környezetben való, akár rövid ideig tartó „megmerítkezés” is jótékonyan szabályozza a szívritmust, a pulzust, a vérkeringést az agykéregben, csökkenti a stresszes kortizolhiányt, a szív- és érrendszeri betegségek veszélyét, és jelentősen erősíti természetes immunrendszerünket. Azt is igazolni tudják, hogy a rendszeres természetjárás csökkenti a szorongást és a mentális fáradtságot, javítja figyelmünket és kognitív funkcióinkat, és még a depresszió leküzdésében is segíthet. A nagyközönség által még kevéssé ismert, tanulságos eredményeik alapvető változásokat hozhatnak a közegészségügy rendszerében.